A horkolás kialakulásának okai

• A rossz alvási pozíció előidézheti a horkolást: háton fekvés során az ernyedt nyelv könnyen hátracsúszik, ezzel szűkíti a levegő útját.
• A szűkület oka lehet az orrban kialakult orrsövényferdülés, orrkagyló megnagyobbodás. 
• Horkoláshoz vezethet az elhízás, mely során nemcsak a bőrünk alá rakódik le zsírréteg, hanem a garat izomzat és a nyelvizomzat közé is. Az elhízott emberek gyakran keveset mozognak, ezért az izomtónusok eleve kisebb. Illetve elég az elhízással járó tokára gondolni, amely szűkíti a levegőjáratokat. 
• A gyenge izomtónus is hozzájárulhat a horkolás kialakulásához: az alvás során a felső légutak lágyszöveteit alkotó izmok és kötőszövetek, így a lágyszájpad, a  nyelvcsap, a garat oldalsó és hátsó fala, a torokmandulák, a nyelvgyök ellazulnak, és rezegni kezdenek, illetve akár teljesen elzárhatják a légutat.
• Az életkor előrehaladásával párhuzamosan válik gyakoribbá a horkolás, illetve nő annak a hangereje. A háttérben ez esetben is a gyenge izomtónus húzódik meg. 
• Alkati adottságok is előidézhetnek horkolást, ilyen például a lágyszájpad, nyelvcsap mérete, vagy éppen a garatmandulák. 
• A nyugtatók szedése, az alkoholfogyasztás, a túlzott jóllakottság felborítja az alvás természetes ritmusát, a szövetek hamarabb és nagyobb mértékben lazulnak el.
• A levegőjárat szűkítését okozhatja a dohányzás is: a vele járó irritáció fokozza az orr-, garat- és gégenyálkahártya duzzanatát.

Ha a horkolás hosszabb légzésszünetekkel jár, akkor a szervezet nem jut elegendő oxigénhez. Ez komolyabb egészségügyi következményekkel is járhat, amellett, hogy a horkolás akadályozza a folyamatos pihenést, az agy regenerálódását, az oxigénhiány megterhelheti a szívet, magas vérnyomáshoz vezethet. 

A horkolás kezelési módjai 

A horkolás kezelésének módja többféle lehet, a kiváltó okoknak megfelelően. Amikor a gyógyszeres kezelés nem segít – mely az allergiás nyálkahártya-duzzanatra esetén jelenthet megoldást – egy minimális megterhelést jelentő sebészeti beavatkozásra lehet szükség a horkolás megszüntetéséhez. Ilyen lehet például az ún. Koblációs (hideg plazma vágással történő) lágyszájpad feszesítés, a nyelvgyök redukció, a garatplasztika, illetve a koblációs nyelvgyöki tonsillotomia. 

 

Alvás alatti endoszkópos vizsgálat 

Miért fontos a horkolás vizsgálat? 

Amennyiben a vizsgálat igazolja az időleges elzáródásból, szűkületből adódó alvászavart, illetve horkolást, akkor szükséges ennek a helyének a pontos meghatározása.  Műtét előtt ezért mindenképpen szükséges az ún. alvás endoszkópia elvégzése, amelynek során altatásban keresnek választ a horkolást kiváltó okra. Ez egy diagnosztikus, és nem terápiás beavatkozás, ám csak teljes kivizsgálás után lehet elvégezni a betegen. 

A felső légutak teljes hosszának alvás közbeni endoszkópos vizsgálata látótérbe hozza a panaszok hátterében meghúzódó anatómiai eltéréseket, így lehetőség van azok műtéti úton történő célzott kezelésére. Ezzel az eljárással jelentős mértékben javulhat a műtéti beavatkozás sikerének esélye.

Alvás alatti endoszkópos vizsgálat menete 

A vizsgálat műtői körülmények között történik, mely során az altatóorvos gyógyszeres altatást alkalmaz, miközben folyamatosan ellenőrzi a vitális paramétereket, úgymint a vér oxigén- és  széndioxid szintjét, a vérnyomást és a pulzust. 

Amint a beteg elkezd horkolni, azaz a légutak területén valamilyen szűkület, netán teljes elzáródás alakul ki, egy flexibilis endoszkópot vezetünk be az egyik orrnyílásán keresztül, hogy ezzel pontos képet kapjunk a szűkület/elzáródás helyéről.

A beavatkozás lehetséges kockázatai 

Allergiás reakció előfordulhat azoknál a személyeknél, akiknek tojás, szója vagy glicerin allergiája van, mivel az altatáshoz használt egyik gyógyszer (propofol) tojáslecitint, szójabab olajat és glicerint tartalmaz.

Mivel rövid altatáson esik át a beteg, a beavatkozás után szédülés, bágyadtság fordulhat elő.A műtét napján estig a kórházban szükséges tartózkodni, tehát aznap semmiképpen nem lehet dolgozni. Amennyiben a betegnek mindkét orr fele relatív szűk, előfordulhat kisfokú vérzés, vagy fájdalom a beavatkozást követően, mivel a vizsgáló eszközt az orrán keresztül vezetjük le.